Felmondtál, jógaoktató lettél – és most nem jössz ki hó végéig?

Amikor a hivatásod az utad, de még nem a megélhetésed

Talán ez a legőszintébb cikk, amit valaha írtam.

Mert sokan vagyunk úgy, hogy a jóga megmentett minket. Segített túljutni egy nehéz időszakon, újraépíteni magunkat, megtalálni valamit, amitől értelmet nyert a napunk. És ebből a hálaérzésből született meg az a gondolat:„Én ezt szeretném másoknak is átadni.”

Aztán jött az első képzés, a lelkesedés, az új élet ígérete. Felmondtál. Váltottál. Belevágtál.

És most itt vagy, a hónap végén megint mínuszban. Rettegsz a számláktól és attól, hogy mi lesz holnap.

A valóság, amiről kevesen beszélnek

Sokan hiszik, hogy ha valaki megtalálja a hivatását, onnantól minden könnyebb. De az igazság az, hogy az út eleje talán pont a legnehezebb.

• Az óráidra kevesen jönnek el és hiába mondják tetszik, jó volt, mégsem jönnek vissza.
• Nincs időd felkészülni – nincs időd sorozatokat írni, fejlődni, megújulni. Egy idő után újra és újra ugyanazokat az órákat ismétled, és ez belül is kiüresít.
• Nem tudod, hogy kezdj hozzá, hogy mi a marketing és hogyan kezdj hozzá?
• Csak a social média felületeket nézed és a követők számát? Abban bízol, ha sokan követnek lesznek majd az órádon is.
• Nem jutsz be egy jónevű jógastúdióba. A vágyad az, hogy taníthass, de nincs lehetőség, nincs hely. Vagy van, de nem fizet, vagy olyan időpontban, amit nem tudsz vállalni. A szakmai út helyett marad a küszködés.
• Elfogyott a motivációd. Nem érzel már semmi izgalmat a gyakorlásban. Tanítasz, de nem tölt fel. Ahelyett, hogy inspirálna, csak fáraszt. A belső „miért” már nem olyan tiszta, mint régen.
• A számlák viszont időre jönnek, ez újabb kudarc hónapról hónapra.
• A környezeted kérdő tekintettel néz: „Biztos ez a jó döntés?”

És a legfájdalmasabb, hogy te magad is elbizonytalanodsz. Pedig csak elindultál azon az úton, ami belülről hívott.

Igen, velem is megtörtént

Volt idő, amikor én is ott álltam ebben a zűrzavarban. Felmondtam, mert belül olyan erősen éreztem, hogy a jóga az én utam, hogy nem tudott volna senki lebeszélni róla. De a valóság más volt: nem tudtam megélni belőle. Átmenetileg voltam fagyi árus, gyerekvigyázó és még takarítottam is, hogy ki tudjam fizetni a számláimat és, hogy újabb és újabb képzésre tudjak menni. És volt olyan hét, amikor senki nem jött az órámra, de volt olyan is, hogy a teltházas óráim ellenére alig kaptam fizetést. Tudtam, hogy meg tudom fordítani és hittem magamban akkor is, amikor mások arra felé irányítottak, hogy menjek vissza az üzleti életbe.

A fordulópont

Ami igazán megváltoztatott mindent, az egy újabb képzés volt, ahol megértettem, hogy jó vagyok, és eddig is jól tanítottam. Nem csak azért mentem, hogy „még több tudásom legyen” – hanem azért, mert megerősítésre vágytam. Ez a képzés megerősített abban, amit már tudtam, csak nem mertem kimondani: jó helyen vagyok. Jól csinálom. Értéket adok. Elkezdtem elhinni, hogy a jógaoktatás is munka, nemcsak egy hobbi. Kitettem magam a világ elé és nagyon sokat dolgoztam a háttérben. És rövid időn belül teltházas óráim lettek.
De nem a módszer volt a kulcs – hanem az, hogy végre elhittem magamról, hogy lehetek az, aki lenni szeretnék.

Ha úgy érzed, szívesen beszélnél erről valakivel

Ha most úgy érzed, elakadtál – nem vagy egyedül. Ha kételkedsz, ha elfáradtál, ha már nem tudod, hogyan tovább – ez is része az útnak. És ha csak egyetlen mondatot vinnél el ebből a cikkből, ez legyen az: Az, hogy most nehéz, nem jelenti azt, hogy nem vagy jó helyen.

Ha segítene egy külső szem, egy új nézőpont, vagy csak egy megértő figyelem, akkor itt vagyok.