Azt egyem, amiben hiszek – egy vegetáriánus jógini gondolatai az étkezésről (1. rész)

Több mint harminc éve nem eszem húst. Akkor még nem volt ez trend, nem volt tele a közösségi média színes vegán receptekkel, és a boltok polcain sem sorakoztak húsmentes alternatívák. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy a hús számomra „nem való”. A testem, az ízlésem, a lelkem is így jelezte. Hamarabb lettem vegetáriánus, mint jógagyakorló – és talán ez sem véletlen.

Az évek során megtanultam: az étkezés több, mint táplálkozás. Egy választás. Kapcsolódás önmagunkhoz. Személyes és szent.

Mindenkinek más az igazsága

Nincs egyetlen jó út. Van, aki vegetáriánus, van, aki vegán, van, aki halat, tojást is fogyaszt. Sokan esznek húst – néha tudatosan, néha megszokásból. És tudod mit? Én ezt tiszteletben tartom. Hiszem, hogy mindenkinek azt érdemes ennie, amihez belső meggyőződése, értékrendje, teste és lelke is kapcsolódni tud.

Nekem például a hús nem hiányzik. Nemcsak fizikai szinten, hanem érzelmileg sem. Sőt, ha mégis valami „becsúszik”, azt a testem rögtön jelzi – fáradtsággal, nyomottsággal. Nem vagyok tőle jól, és nem is akarom „megerőszakolni” magam csak azért, mert más szerint úgy lenne „helyes”.

Jóga és étkezés – kell-e húst enni a szellemi gyakorláshoz?

Sokszor felmerül a kérdés, főleg férfiaknál, sportolóknál, tanítványoknál: „Nem leszek gyenge hús nélkül?” Vagy éppen: „A spirituális fejlődéshez nem kellene vegetáriánusnak lenni?”

A válaszom: attól függ, te hol tartasz.

A jóga egyik alapelve, az ahimszá – az erőszakmentesség, sokakat indít el a húsmentes étrend felé. De ha ez kényszer, harc vagy önbüntetés, akkor épp a lényeg veszik el. A testünket szeretni kell, nem sanyargatni. A szellemi fejlődéshez őszinteség kell – és az, hogy figyeljünk magunkra.

Van, akinek húsra van szüksége – például gyógyulás idején, vérszegénységnél, vagy ha egyszerűen még ott tart az útján. Ez nem baj. A cél nem az, hogy valaki megfeleljen egy “jógás doboznak”, hanem hogy kapcsolódjon a saját testéhez, valós igényeihez.

Kajakóma – amikor a test nemet mond

Amikor először hallottam róla nem is tudtam mi az. Te biztos ismered azt az érzést, amikor jóllakottan leülsz, és egy óra múlva úgy érzed, hogy mozdulni sincs kedved. Ez a klasszikus kajakóma – a test jelzése, hogy túl sok, túl nehéz vagy túl gyors volt az evés.

A jóga tanítása szerint az étel prána, azaz életenergia. Ha olyan ételt viszünk be, amit a testünk nem tud jól feldolgozni, akkor az nem tölteni fog, hanem elnehezít. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Ezért érdemes megfigyelni, hogy mitől leszünk frissek, és mitől leszünk tompák.

Ez egy 3 részes cikksorozat, keresd a következő részt az oldalamon.

És végül…

Nem vagyok dietetikus, sem táplálkozási tanácsadó.
Ezek az írások a saját utamról szólnak, 30 év húsmentes étkezés tapasztalatáról, kísérletezésről, önfigyelésről. Azt szeretném átadni, hogy egyél úgy, ahogy számodra jó. Mindenki a saját testének a szakértője. A hited, a szokásaid, az érzéseid mutatják meg, merre indulj. És ha néha letérsz az útról? Semmi baj. Térj vissza szeretettel. A jóga sem a tökéletességről, hanem a figyelemről és az egyensúly kereséséről szól – ez igaz az evésre is. Probléma esetén orvos és táplálkozási szakember megkeresése nélkülözhetetlen.